A szülés szakaszai

Tágulási szakasz: a szülés első szakasza, melynek során a fájások közben a méh simaizomzata összehúzódik, az izomrostok megrövidülnek, és az addig zárt méhszáj fokozatosan kinyílik. Ahogy a méhszáj egyre jobban kinyílik, a méh ürege, a nyakcsatorna és a hüvely közös, úgynevezett lágy szülőcsatornát alakít ki. A tágulási szakasz egyénenként és szülésenként is eltérő, nincs két egyforma lefolyású szülés. Ez a szakasz 2-3 órától akár 12 óráig is eltarthat, első szülő nőknél általában hosszabb az időtartama.

Átmeneti szakasz: az átmeneti szak a tágulási szakasz és a kitolási szakasz közti időszak, amikor a méhszáj már majdnem teljesen kinyílt, a méhösszehúzódások ilyenkor nagyon erőteljesek. Ha a szülész a vizsgálatnál már nem tapintja a méhszájat, csak a baba fejét vagy farát, akkor azt mondjuk, „eltűnt a méhszáj”, és hamarosan elérkezünk a kitolási szakba.

Kitolási szakasz: 5-10 perctől akár 2 óráig is eltarthat. A tolófájások és a hasprés együttes hatása kitolja a magzatot a szülőcsatornán. A kitolási szakban a kismama fokozatosan erősödő székelési ingert érez, aminek oka a magzat feje, amely a hüvely felől nyomja a végbelet. Fejvégű fekvés esetén a kitolási szak végén először kibukkan a baba feje, majd a következő nyomásra a vállak, a törzs és a lábak.

Lepényi szakasz: a méhösszehúzódások a baba megszületését követően is folytatódnak, ennek hatására a lepény leválása követi a magzat megszületését.

Biztonsági szakasz: a szülést követő 2 órát biztonsági okokból még a szülőszobán szokták tölteni. Ilyenkor történhet a méhűr átvizsgálása, szükség esetén a gátseb ellátása, a végbél ellenőrzése. Ekkor az édesanya és az édesapa együtt lehet a babával, megpróbálkozhatnak az első szoptatással, és kihazsnálhatják az úgynevezett” aranyóra”- amikor közvetlenül amegszülezése után a baba hihetetlen éber és fogékony- különleges perceit.