Meddőséget okozhat: az inzulinrezisztencia

Sejtjeink energiájukat cukorból nyerik. Az inzulin az a hormon, amely azért felel, hogy a sejtekbe eljusson a szükséges mennyiségű cukor. Inzulinrezisztenciáról akkor beszélünk, amikor az inzulin nem képes a sejtfelszínt borító inzulinra érzékeny receptorokhoz kötődni, így  a sejtek nem jutnak hozzá a cukorhoz.  Ennek oka általában az, hogy a receptorok maguk hibásak, rendellenesen fejlődtek ki, vagy nem működnek rendeltteésüknek megfelelően, emiatt a vérben nagyon magas  kell hogy legyen az inzulin szintje. az állapot oka máig nem teljesen tisztázott, genetikai hajlamot mindenesetre megfigyeltek. Kockázati tényezőt jelent az elhízás, főleg a hastájéki zsírpárnák, a mozgásszegény életmód és az egészségtelen táplálkozás, valamint a krónikus D-vitamin hiány. Ezenkívül gyakrabban mutatnak ki inzulin rezisztenciát olyan embereknél, akiknél a szénhidrát-anyagcsere valamilyen zavara fennáll, pl. laktóz- vagy glutén érzékenység, pajzsmirigy problémák, gyomor- és bélrendszeri megbetegedések.  Mindennek megfelleően napjainkban az inzulin rezisztencia (IR) szinte már népbetegeségnek számít.

ir

Az IR tünetei között szerepelnek a menstruációs zavarok, policisztás ovárium szindróma, elhízás, főleg a has tájékán megszaporodó zsírpárnák, a szőrnövekedés fokozódása, depresszió, krónikus fáradtság, hajhullás, valamint termékenységi problémák, szövődménye pedig a cukorbetegség és meddőség is lehet.

A termékenységi zavarok mögött az a mechanizmus áll, hogy a magas inzulin szint fokozza a petefészkek és a mellékvese androgén termelését, és csökkenti a máj szexuálhormon-kötő fehére (SHBG) előállítását, így  a szervezetben nő a szabad tesztoszteron szintje. A férfi nemi hormon magas mértéke okozza nőknél a menstruációs zavarokat, valamint a tüszőrepedés és a peteérés elmaradását is. A probléma sajnos gyakran csak akkor derül ki, ha már tüneteket okoz, mert rutin vérvételből nem derül ki, terheléses vércukor vizsgálat kell hozzá.

alma elhízás

Az IR kezelésére rendelkezésre állnak gyógyszerek, de enyhébb esetben érdemes speciális, a szénhidrát fogyasztás számolásával és sok testmozgással járó életmódváltással próbálkozni, amely a tünetek javulását eredményezi, és gyógyszerszedés mellett sem elhanyagolható, élethosszig tartó odafigyelést igényel.

A szénhidrátok közül az alacsony glikémiás indexű, lassú felszívódásúakat célszerű választani, minta  teljes kiőrlésű gabonák, és kiemelten ügyelni kell a rostbevitelre, de ebből sem lehet bármennyit fogyasztani, mindössze 120-160 grammnyit naponta.

Árvai Nóra

krónikus nőbetegeket segítő pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.endoblog.hu

www.noraarvai.com