Hogy kezeld a hisztit? – Óvónő szakértőnk válaszol

Ugye ismerős helyzet,hogy utcán,vásárlás közben,strandon,bárhol öntudatos (hisztis)gyermek “követeli a jussát (csokit,játékot,játszóterezést,bármit) és a szülő tehetetlenül mentegetőzik, zavarban van, ezzel a csemetét még nagyobb határozottságra és hangosságra sarkallva.  A feszültség a két fél között egyre nő,és a szülő,aki “nem tud nemet mondani”, meglepődve és kétségbeesve tapasztalja, hogy a csatát egyre gyakrabban és az élet egyre több területén vívja szeme -fényével.

A telhetetlennek tűnő gyermek folyamatosan feszegeti a határokat, és “bármit megteszek érte, de semmi sem elég”! -érzése merül fel a szülőben. Ebben a helyzetben szenved a szülő, és — bármilyen furcsának tűnik–,szenved a gyermek is, mert óriási bizonytalanság érzést jelent egy apróság számára ,ha nem tudja, “hol a határ”.

Akiktől a  biztonságot jelentő keretek kijelölését és fenntartását várná (szülők),ők bizonytalanítják el saját bizonytalanságukkal. Tévhit,hogy a gyereket akkor szeretjük a legjobban, ha mindent megengedünk neki! A személyiségfejlődését pozitívan befolyásolhatjuk ,ha pontosan kijelöljük a nagyon tág és rugalmas kereteket ,mert ezzel segítjük őt a világban való eligazodásban,és fejleszthetjük szociális készségeit is. Természetesen befolyásoló tényező a gyermek életkora, egészségi állapota, egyéni sajátosságai.

Felmerül a szülőkben a kérdés: Hogyan és mivel tudom segíteni a gyermekemet az ehhez vezető úton? Szerencsére sok lehetőséggel élhetük, méghozzá a az apróságok számára legkedvesebb erre a legmegfelelőbb a JÁTÉK! Az egészen pici baba kukucs játéka az első nagy mérföldkő ebben a fejlődésben hiszen  itt a gyerkőc már keresi és igényli egy másik fél együttműködését.

Nagyon hasznos, ha erre a gyermeki kezdeményezésre boldog nyitottsággal reagál a másik fél, és ha kell, akár az unalomig játszik együtt a kicsivel. Ha az apróság nem kapja meg a környezetétől az őt megillető figyelmet, sírással is  jelzi.

A nagyobbacskák már a játszótéren, családi összejöveteleken találkoznak hasonló korú társakkal, ahol remek lehetőség adódik az együttes játékra. Ez már egy igazi partneri viszony, ahol figyelembe kell venni a “másik fél” igényét is ,hiszen csak akkor jó a játék!

Később az óvodában is találkoznak a gyermekek a saját érdekükben jól kialakított szabályokkal. Sokkal könnyebb egy olyan kis óvodás beilleszkedése a közösségbe,aki nem itt tapasztalja ezt meg először. 3 éves kortól nagy segítséget jelentenek az egyszerű szabályjátékok, amik lehetnek mozgásosak, vagy egyszerű társasjátékok, melyek a gyermek fejlődésével arányban változnak, hiszen ami a 3 évesnek izgalmas és gondolkodtató, az a 6 évesnek már unalmas.

Az együtt játszásban életkortól függetlenül fejlődik többek között a gyermekek szociális érettsége,kooperációs készsége,kifejező készsége,gondolkodási stratégiái,empátiás készsége.

Több szülőnél tapasztaltam,hogy ha együtt társasozik csemetéjével,a szabályokat kicsit átírva hagyja a gyereket nyerő pozícióba kerülni. Általában ezekkel a gyerekekkel adódhatnak később a bevezetőben már  említett nehézségek,ugyanis a gyerek ugyanúgy tudja a játék szabályait, mint a szülő. Így joggal gondolhatja,hogy rá “más  szabályok vonatkoznak”és van annyira okos minden gyermek,hogy ezt kipróbálja kis élete más területein is…

A gyermekek, de a felnőttek is, a következetességet és a megbízhatóságot igénylik a legjobban. Az agy erre vágyik.” (James R. Doty)

Bejelentkezés konzultációra Árvai Nóra pszichológus, perinatális szaktanácsadóhoz ITT