Érez-e fájdalmat a magzat és az újszülött?

Röviden: igen is meg nem is. A fájdalom számtalan összetevőből álló komplex inger. Bizonyos definíciók szerint a fájdalom érzékeléséhez kognitív, tudatos komponensre is szükség van, ez magzatok esetében nyilván hiányzik. Mégsem állíthatjuk, hogy ne éreznének fájdalmat.

Egészen az elmúlt évszázadig az a nézet uralkodott a csecsemők ellátásában,  hogy az újszülöttek alig, a koraszülöttek pedig egyáltalán nem éreznek fájdalmat, hiszen idegrendszeri struktúráik nem kellő mértékben fejlettek. Nem olyan régen, mindössze három évtizeddel ezelőtt még az újszülötteken rutinszerűen végeztek fájdalmas beavatkozásokat mindennemű érzéstelenítés nélkül.

újszülöttkori fájdalom

Érez-e fájdalmat a magzat és az újszülött? A legtöbb szerző egyetért abban, hogy a 25-29. hét előtt nem igazán beszélhetünk tényleges fájdalomról, sokkal inkább reflexes válaszról. Azok a  kis átmérőjű  idegszálak, amelyek a nociceptív (fájdalmas) ingereket szállítják, nincsenek összeköttetésben az agykéreggel a magzati fejlődés 19. hete előtt. A fejlődés korai stádiumában a talamusz látja el a későbbi agykérgi feladatokat, ilyen a fájdalomérzékelés is. Az első kapcsolatok a talamusz és az agykéreg között a 22. és 34. gesztációs hét során fejlődnek ki, így viszonylagos biztonsággal feltételezhetjük azt,  hogy a 29. hét előtt nem érkezhetnek szenzoros impulzusok a kérgi területekhez (Lloyd-Thomas, 1996).  Azok a magzati korban elszenvedett fájdalmas ingerek, amelyeknek ismétlődő jelleggel volt kitéve a magzat a méhben való fejlődése során, mégis képesek megváltoztatni a szenzoros fejlődés menetét, így ennek  hosszútávú hatásaival mindenképpen számolnunk kell.

Sok kutatás zajlott és zajlik jelenleg is a témában, olykor látszlólag ellentétes eredményekkel. Míg egyes kutatások fájdalommal szembeni túlérzékenységet (Fitzgerald és mtsai, 1989), mások éppen a fájdalommal szembeni csökkent érzékenységet (Grunau és mtsai, 1994) találtak. Az eredmények azért ennyire eltérőek, mert vizsgálati alanyok különböző gesztációs életkorúak voltak,  illetve újszülöttek esetében más-más volt az intenzív ellátásban eltöltött idő hossza, valamint az elszenvedett fájdalom jellege is.

érintés újszülött

A korai fájdalmas ingerek hosszútávú hatásai igen jelentősek is lehetnek. Létezik egy úgynevezett bulbo-spinális gátló rendszer az agyban, amely azért felel, hogy amikor fájdalmas inger érkezik, akkor annak csökkentésére törekedjen azáltal, hogy  gátló jelzést továbbít az agytörzstől a gerincagyig. A koraszülöttek és az újszülöttek gátló rendszere éretlen, így az elhúzódó, gyakori fájdalom módosítja ennek az egész rendszernek a fejlődését. Mindez később negatív változásokat eredményez a fájdalomélmény feldolgozásában,a fájdalomra való érzékenység nagymértékben növekszik. A kutatások  szerint felnőtteknél ennek a gátló kontroll rendszernek a rendellenes mintázata áll számos krónikus fájdalommal járó betegség hátterében, mint például a fibromyalgia, az irritábilis bélszindróma vagy a krónikus tenziós fejfájás.

pólyázás

Szerencsére ma már számos, nem csak gyógyszeres megoldás létezik a az újszülöttek és a koraszülöttek fájdalmának csillapítására, amennyiben kellemetlen beavatkozásra van szükség az ellátásuk során. Ezek között említhetjük a szívhang- és a zeneterápiát, a szoptatást akkor, ha annak nem pusztán a táplálás, hanem a megnyugtatás is a célja, a kenguru gondozást, a szeretetteli érintést mind a szülők, mind az egészségügyi személyzet részéről, a pólyázást, a szukróz oldat itatását, stb. Hazánkban többek között a Cerny Koraszülöttmentő Alapítvány dolgozói helyeznek kiemelt hangsúlyt erre a témára.

Árvai Nóra

pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.noraarvai.com