A meddőségről pszichológus szemmel

A meddőségről  pszichológus szemmel

Praxisomban nagy, s egyre növekvő számban fordulnak hozzám olyan nők, párok  akiknek hosszú hónapok, akár évek alatt sem fogant gyermekük. A meddő személyek száma fokozatosan növekszik, hazánkban jelenleg a párok 10-20 százaléka érintett a problémában. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 100.000-150.000 főre becsülhető a meddő betegek száma.

A WHO állásfoglalása szerint meddőségről, mint a reprodukciós képesség rendellenességéről akkor beszélünk, ha védekezés nélküli, rendszeres szexuális élet mellett egy éven belül nem történik fogamzás, vagy sorozatosan méhen kívüli terhesség jön létre. Orvosi szempontból a termékenységi zavarokat két csoportra szokás bontani, az organikus és funkcionális eredetű meddőségre.

Organikus eredetű meddőség esetén valamilyen betegség, szervi elváltozás nehezíti a fogamzást, Ilyen állapotok lehetnek például a különböző genetikai, immunológiai betegségek, ciszták, jó-és rosszindulatú daganatok, hormonális zavarok, policisztás ovarium szindróma, endometriózis, szervfejlődési rendellenességek vagy a petevezetők elzáródása, átjárhatatlansága. Funkcionális eredetű meddőség esetében a sokszor hosszadalmas, testileg-lelkileg megterhelő kivizsgálási folyamat ellenére sem találnak a terméketlenség hátterében biológiai okot.

Bár pszichológusként e két csoport ilyentén való éles elválasztását fenntartásokkal kezeljük- hiszen organikus betegség mögött is gyakran találunk lélektani eredetet-  mégis fontos megjegyezni, hogy az asszisztált reprodukciós eljárások sikerességi rátája  jelentősen különbözik a két minta tekintetében. Míg bizonyítottan organikus eredetű termékenységi zavarok esetében 60-70 százalékban sikeres a beavatkozás, addig a funkcionálisan meddő csoportnál a megtermékenyülési arány mindössze 7 százalék.

meddőségi társasjáték

A funkcionális meddőség, vagy más néven szubfertilitás emelkedésének hátterében elsősorban társadalmi és civilizációs okokat sejtünk.  Kétségtelenül fontos kiemelni a stressz termékenységre gyakorolt negatív hatását, amelyet már számos kutatás bizonyított. A stressz biológiai markerei  serkentik a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely működését, és ezáltal közvetlenül is károsítják a reproduktív funkciót. Evolúciós szempontból veszélyes, szorongást keltő helyzetben teherbe esni és utódot szülni felettébb kockázatos vállalkozásnak minősül. Evolúciós keretek között gondolkodó pszichológusok szerint a belénk kódolt program szerint cselekszünk, amikor stresszes időszakban mintegy „nem engedjük meg magunknak” a teherbe esést. Ők a funkcionális meddőség evolúciósan adaptív voltát, s emellett annak állapot jellegét, visszafordíthatóságát hangsúlyozzák. Azaz: ha elmúlik a stresszes időszak, érkezhet a baba is.

A nem szervi eredetű meddőség hátterében gyakran állhatnak még táplálkozási zavarok is. Mind a túlzottan magas, mind a túlzottan alacsony testtömeg index csökkenti a fogamzási arányt és növeli az esetlegesen bekövetkező vetélés kockázatát. Már a szubklinikus szintű evészavarok, a testsúly feletti aggodalmak is a menstruáció rendellenességéhez, vagy akár annak teljes elmaradásához vezethet.

Ezenkívül fontos még kiemelni a társas támasz hiányát, a párkapcsolat jellegét, a házastársi viszonyt, a saját szülőkkel való kapcsolatot, a szexualitás zavarait, vagy korábbi traumatikus életeseményeket, veszteség-élményeket, mint a meddőség lehetséges lelki tényezőit.

Amennyiben hosszabb ideje nem érkezik a várva-várt gyermek, érdemes lehet erre a témára specializálódott pszichológus szakember segítségét is igénybe venni.

meddőség

Árvai Nóra

pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.endoblog.hu

www.noraarvai.com