Mindannyian ismerünk folyamatos rohanásban lévő, idegesen kapkodó anyukát. Látjuk őt reggel az óvodában, ahogyan futó puszit lehel gyermeke arcára, és már robog is tovább. Látjuk őt egyik kezében bevásárlószatyrot, másik kezében gyereket cipelve, álla alá mobiltelefont szorítva az élelmiszerboltban. Látjuk őt a délutáni csúcsforgalomban bosszankodva, órájára pillantgatva  dugóban ülni útban az iskola felé. Látjuk a játszótéri padon szája szélét rágcsálva, fél szemmel a kezében szorongatott papírokba pillongatva. Szemléletmódunktól függően részvéttel vagy elítélően gondolunk rá. Ő az, a Dolgozó Anya.

Rohan, kapkod, intéz, vásárol, főz, tépelődik, nevel, takarít, telefonál, e-mailekre válaszol, szülői értekezletre megy, meghatódik a kislánya balett előadásán, este mesét olvas, majd ha elaludt a gyerek, iszik egy kávét, és kimerülten rogy le a számítógép elé  vagy a céges akták mellé.

A Dolgozó Anyák mindenütt ott vannak, és rengeteg típusuk van. Egyetlen egy vonás közös bennük.  Rohanós, kapkodós, intézős, vásárolós, főzős, nevelős, tépelődős, takarítós, nevelős, telefonálós, e-mailekre válaszolós, értekezletre menős, meghatódós, mesét olvasós, kávéivós napjukat mindannyiuknak végigkíséri a BŰNTUDAT, a nem-vagyok-elég érzése. Ez az érzés az anyukák gyermekük születése utáni első munkanapján költözik a szívükbe, s onnantól kezdve kitörölhetetlen, állandó társuk lesz az életben.

A Dolgozó anyának rossz érzés reggel korán felkelteni az édesdeden alvó gyermeket. Rossz érzés elsőnek beadni az óvodába, és rossz érzés utolsónak érte menni. A Dolgozó Anyának kínos a munkahelyen közvetlenül nyaralás után gyermekápolási szabadságot kérni, mert túl sok volt a fagyiból, és torokgyulladás lett a vége, és kínos, amikor a főnök rászól, hogy munkaidőben kevesebbet telefonáljon, és ne nézegesse ábrándos tekintettel az asztalán álló családi fotót. A Dolgozó anya az irodából a gyerkőchöz vágyik, a gyermeke mellett viszont a munkahelyi problémákon jár az agya. Egyik szerepében sem érzi felhőtlenül jól magát, úgy érzi, nem elég jó munkaerő, és nem elég jó anya. Ehhez jön még a kialvatlanság,a fáradtság és a  folyamatos stressz, és máris indulhat a mókuskerék.

Hazánkban nagyon szerencsésnek számít  az, aki megteheti, hogy három évig otthon maradjon a csemetéjével, egy keresetből az átlag magyar családok nem tudnak megélni.  Így volt ez már a gazdasági világválság előtt is, most még inkább így van. Mindamellett említésre érdemes az is, hogy ha a család ki is jön a szűkített keretből, attól még nem biztos, hogy az anyuka jól érzi magát évekig a hivatása nélkül. Mindezekért  feleslegesnek is tartom a jelenlegi helyzet feletti agonizálást, érdemesebb inkább a megoldási lehetőségekre koncentrálni.

Vannak arra irányuló törekvések, hogy az édesanyák számára könnyebbé tegyék mind a GYES/GYED utáni elhelyezkedést, mind a visszatérést a régi munkahelyre, a valóság az, hogy a helyzet még így sem egyszerű. Hiába az adókedvezmények, a fiatal anyák után nem kapkodnak a munkaerő piacon, az időbeosztást és a gyermeknevelést könnyítő részmunkaidős állások száma pedig  nem gyarapodott. Kevés a bababarát munkahely, ahol az édesanya elkülönített helységben, rosszalló pillantások nélkül szoptathat, nem kell a mellékhelységben meghúzódnia a babájával.

A nehézségeket tovább tetézik az anyákkal kapcsolatos vélt vagy valós elvárások. Munka és gyerkőc mellett is minden nap legyen meleg vacsora, tipp-topp lakás, és ne álljon napokig halomban a vasalatlan ruha. Közben persze mielőbb nyerje vissza lánykori alakját, tehát járjon el edzeni, és kettesben eltöltött minőségi idővel óvja-védje párkapcsolatát is. A „legjobb nők” mindemellett még önmegvalósítanak is, időt szánnak feltöltő hobbijukra és teljes erőbedobással támogatnak egy nemes ügyet is.

Józan ésszel beláthatjuk, ennyi fronton képtelenség tökéletesen megfelelni, márpedig” a Nő „nem adhatja ennél alább… Ezt hívom a tökéletesség-csapdájának. A tökéletes a mérce feleségként, anyaként, munkaerőként, háztartásvezetőként és nőként is, s mivelhogy a Dolgozó Nő energiája és ideje véges,ezt a mércét sohasem lesz képes megugrani.  Ha magát nem kímélve szívesen gazdálkodna is többől, a 24 órát nem tudja tovább nyújtani 24 óránál. Vagy az utolsó munkahelyi telefon nem lesz elintézve, vagy a gyerekért nem ér oda időben. És akkor jön a Bűntudat, a nem-vagyok -elég érzése.  Ha ez hosszú ideig, krónikusan fennáll, az nem pusztán a nő életminőségére és önértékelésére, de egészségére is negatív hatást gyakorolhat. Az én praxisomban, ahol nagy számban foglalkozom krónikusan beteg, illetve egyedülálló édesanyákkal, az amúgy sem egyszerű helyzetet tovább tetézi a gyakori orvoshoz rohangálás, a speciális ételek elkészítése vagy akár az a tény, hogy külön kell főzni a család más tagjainak. Egyszülős családokban az okozza a legnagyobb kihívást, hogy az összes teendőért egymaga felel a nő, és semmilyen segítségre nem számíthat.

A BMK blogon amellett tesszük le a voksunkat, hogy segítsük az időzsonglőr anyákat. Ennek első lépéseként arra kérlek, ha van olyan tipped háztartás és gyereknevelés kapcsán, ami neked bevált, azt oszd meg velünk, küldd be a contact@noraarvai.com emailcímre, hogy mások is okulhassanak belőle. Köszönjük!

Árvai Nóra

pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.noraarvai.com

www.babamamakonzultacio.hu