Császármetszés pszichológus-perinatális szaktanácsadói szemmel

Még így, a cikk legelején szeretném leszögezni, hogy a császármetszés fantasztikus orvosi vívmány, amely adott esetben az édesanya, a baba vagy akár mindkettejük életét megmentheti. Korántsem mindig életmentésről van szó azonban, amikor műtétre kerül a sor.  Ma Magyarországon a császármetszések aránya 34 százalék körül van, egyes intézményekben meghaladja az 50 százalékot is. A WHO ajánlása szerint maximum 15 százalékos arány az elfogadható.

Mikor van feltétlenül szükség császármetszésre? Abszolút indikációnak nevezzük, amikor az anya vagy a baba élete múlik a beavatkozáson. Itt a szülészorvosnak nincs mérlegelési lehetősége. Ilyen anyai javallatok lehetnek például: szülés alatt bekövetkező szívinfarktus, tüdőembólia, amely a terhes nő azonnali intenzív ellátását teszi szükségessé. Magzati oldalról tekintve minden olyan esetben,  amely a magzatot fulladással fenyegeti, például idő előtti lepényleválás, súlyos oxigénhiány, lepényelégtelenség a császármetszés feltétlenül sürgősen elvégzendő.  Egyszerre anyai és magzati javallatok között említhetjük az abszolút téraránytalanságot, az elakadás és a toxémiát is. Relatív indikációk azok az esetek, amikor a szülész mérlegelhet a műtét szükségességét illetően.  Ilyen például az előzetesen a méhen végzett műtét a hegszétválás kockázata miatt, elégtelen méhizom tevékenység, bizonyos anyai betegségek. A szülészeti perektől tartva legtöbb esetben ilyenkor is a műtét felé billen a mérleg.

Ezeken kívül mikor végeznek MÉG császármetszést? Ha az orvos siet, ha ünnep van, ha az orvos fél az esetleges szülészeti perektől, sokszor sajnos az is elég, ha jó meccs lesz este a tévében… Másik formája ennek, amikor az édesanya ragaszkodik a császármetszéshez, és úgymond „megkéri” orvosát a műtét elvégzésére (ezek az ún. megkért szülések). Fontos megértenünk, vajon mi viszi rá ezeket az anyákat arra, hogy egészséges, jól működő testük ellenére a szikéhez forduljanak segítségért.

Előfordul olyan jelenség, hogy a nő irreális mértékben fél a szülési fájdalomtól, ez az ún. tocofóbia. Egy megértő, támogató beszélgetés, amely során finoman említésre kerül, hogy a szülési fájdalom mindössze pár óra, célja és értelme van, s egyben női erő csodálatos szimbóluma, hatékonyabb lehet, mint a fóbiát egyébként csak megerősítő elkerülő megoldás. A szülési fájdalmakkal szemben ráadásul a műtéti és az azt követő fájdalom  napokon, sőt, heteken kísérheti a műtéti szülést választó anyát.

Sok várandós nő tart a gátmetszéstől, gátrepedéstől, attól, hogy túlzottan kitágul a hüvelye és örömtelen lesz a szexuális élete szülés után. Ilyen esetekben érdemes információt átadni a várandósnak a szülésre felkészülés és gátvédelem lehetőségeiről. Napi tíz perc gátizom tornával olyan rugalmassá tehető a gáti terület, hogy nem szükséges gátmetszést végrehajtani, ráadásul a szülés utáni regeneráció is gyors és tökéletes. Mások a babát féltik az esetleges oxigénhiány elszenvedésétől. fontos tudni, hogy a rendellenességek legnagyobb része a várandósság során alakul ki, nem szülés alatt, a vajúdás közben pedig figyelhetik a  baba állapotát. Ne feledjük, hogy az elmúlt időszakban a császármetszések száma megnégyszereződött, eközben az oxigénhiányból fakadó agysérülések száma mindössze 1%-kal csökkent.

A császármetszés nem játék, rutin műtétnek van ugyan titulálva, mégis számos rövid- és hosszú távú hatásával számolni kell. Szövődmények nélkül is hosszú és fájdalmasa felépülés a hasi műtétből. az epidurális vagy lumbális érzéstelenítés utóhatásai (fejfájás, szédülés, remegés, gyengeség, émelygés, hányás) igen kellemetlenek és megnehezítik a babával való kontaktus kialakítását ebben a meghatározó korai időszakban.  Hat hét az elsődleges sebgyógyulás ideje, ezalatt nem szabad nehezet emelni az esetleges sérv elkerülése érdekében, az újdonsült anya segítségre szorul az újszülött ellátásában is.  Számos kutatás igazolta, hogy császármetszés után nagyobb arányban fordulnak elő szoptatási és kötődési nehézségek, problémák, depresszió, poszt traumás stressz zavar. A szövődményes esetek részletes tárgyalásától itt eltekintek, elég annyit megemlíteni, hogy ezek általában a vérzéssel vagy fertőzéssel függnek össze. A császármetszés a baba számára sem fáklyásmenet. Vajúdás nélküli császármetszés esetén egyáltalán nincs átmenet az anyával való pszichés egységélmény és a teljes szeparáció közt. A körülmények egyik pillanatról a másikra minden modalitásban megváltoznak, és ez nem fakad saját érzésből! Normál esetben a szülés megindulásának jelei a magzattól származnak,a vajúdás során pedig érzetei azonosak az anya érzeteivel. Elektív műtét során a tapasztalat lényege önmagunktól független, váratlan, átmenet nélküli. Utána gyakran nincs lehetőség  szemkontaktus, bőrkontaktus kialakítására,  szoptatásra. A Hüvelyi szülés az átmenetre, határokra tanít. Azok a szülők, akik császármestzsés után  gyermekük számára megfelelően támogatva tudnak határokat szabni, nagyon sokat tesznek lelki egészségükért.. Legújabb kutatások az ún. „császármetszett személyiség”-et is bemutatják. A kutatások alapján elmondható, hogy a császármetszéssel világra jöttek között szignifikánsan nagyobb arányban fordulnak elő a következő karakterisztikus vonások:

• védekező attitűd a változásokkal szemben, túlzó önkritika
• függőség, dependens igény arra, hogy külső hatás változtassa meg a túlhaladásra érett élethelyzeteket, ugyanakkor segítség kérési nehézség
• legyőzöttség érzése, viktimizáció, szeparáció
• kötődés megtartási képesség csökkenése, minden vagy semmi élmény
• vágy a célok után, de nem tud reális célokat megjelölni
• zaklatottság, megértés hiánya, feladás,
• félelem, hogy a fennálló kellemes helyzet váratlanul megszűnhet
• Agresszív hajlam a korai szepráció miatt. Gyakoribb excesszív sírás, szoptatási, táplálási nehézség, szemkontakt kerülése, kólika, alvászavar, érintéssel szembeni ellenállás.

Mindezek tudatában még egyszer hangsúlyozom: a császármetszés fantasztikus orvosi vívmány, ami életet, életeket menthet. Feltétlenül hozzá kell azonban tenni, hogy előnyei csak és kizárólag akkor szárnyalják túl a hátrányokat, ha indokoltan választották a szülés műtéti útját.

 Árvai Nóra