Mit tud a magzat? – Magzati kompetenciák 1. rész

 magzati kompetenciák

A fejlődéslélektani kutatások sokáig figyelmen kívül hagyták a magzat organikus fejlődését, a vizsgálatok az újszülött kortól indultak. A hetvenes években már megjelent néhány tankönyv, amely már taglalta az emberi szervezet intrauterin fejlődését. Ezekben a fejlődésről úgy gondolkodtak, mint egy passzív folyamatról, amely során a lefut a genetikai program, jobb esetben azért felhívva a figyelmet a teratogének, azaz a magzati fejlődést káros károsító anyagok, pl. drog, alkohol, anyai stressz, stb. okozta morfológiai elváltozásokra.

Hasonlót tapasztalunk az újszülött-kutatásban is. Hosszú időn keresztül az újszülöttet fiziológiai lénynek tekintették, és a vizsgálatok zöme a testi épségre és érettségre irányult. Két kéz, két láb, tíz-tíz ujjacska: rendben vagyunk. A hatvanas évektől változott a helyzet, amikor is az újszülött interaktív- a környezettel kölcsönhatásba lépő-  viselkedése került a vizsgálódások középpontjába. Az új megfigyelések alapjaiban változtatták meg az újszülöttről korábban alkotott képet („zúgó, vibráló, zűrzavaros világ”-ot tapasztal a csecsemő, akinek fogalma sincs semmiről, nem ért semmit az őt körülvevő világból – William James), és helyébe a kompetens újszülött koncepció került. Ez mára már tudományosan elfogadott és ismert tény, ami azt jelenti: a magzat mindent tud, ami tudnia kell, amire szüksége van. Lát, hall, érez, kommunikál az őt körülvevő világgal. Kompetens, tehát különféle képességek birtokában van, és ezeket aktívan használja is.

A magzati kompetencia elképzelése ma még kevésbé ismert. A téma tudományos megközelítése során a vizsgálatok kezdetben anatómiai, majd élettani és patológiai síkon haladtak, objektív adatokra támaszkodtak, de ez a megközelítés kevéssé tükrözi a valóságot. A magzat önmagában nem vizsgálható, csak az ökológiai környezetével, azaz az anyával, az apával, illetve a pszichoszociális környezetével együtt. A magzat folyamatosan ebben a párbeszédben él és fejlődik. A párbeszéd pszichológiai, emocionális, pszicho-neuro-endokrinológiai és pszicho-immunológiai színtereken egyszerre zajlik.

A mai álláspontunk az, hogy a fejlődés a genetikai program és az intrauterin- tehát a méhen belüli-  tapasztalatok összekapcsolásában történik. A tapasztalatok feltételei a fejlődésnek, és facilitálják, gyorsítják, előre vetítik az újabb és újabb területek fejlődését.

 

A magzati fejlődés és kompetenciák vizsgálata számos kutatási terület bevonásával zajlik:

  1. Műszeres megfigyelések (ultrahang, endoszkópia, makrofotográfia, kardiográf, EEG stb.)
  2. Az anyán és a magzatán párhuzamosan végzett méréseredmények összehasonlítása (pl. szívritmus, agyhullámok)
  3. Célzott kutatások
  4. A viselkedés és az érzelmek vizsgálata a születést követően, és az ezekből levonható prenatális életre vonatkozó következtetések
  5. Pszichoterápiás ülések anyagai, amelyek a pre- és perinatális életre vonatkoznak
  6. Halva született vagy abortált embriók és magzatok vizsgálatai
  7. Koraszülöttek vizsgálatai

A Mit tud  a magzat?  c. sorozatunkban szakértőnk bemuatja, mire képes a baba a méhen belüli fejlődése során, mit tapasztal, hogyan érez, hogyan mozog, mit hall, és hogyan kommunikál a környezetével.

Árvai Nóra

pszichológus, perinatális szaktanácsadó, szakíró

www.noraarvai.com